Az ügyes testvérek

Élt egyszer egy szegény asszony, aki olyan szegény volt, hogy nem tudott enni adni a gyerekeinek. Így hát elküldte a kisfiát és a kislányát világgá. Azt mondta nekik:

– A szívem szakad meg, de mellettem éhen halnátok. Menjetek, próbáljatok szerencsét!

A kisfiú és a kislány zokogva indult útnak. Mentek egész nap, estére egy sötét erdőbe értek. Lefeküdtek egy fa alá aludni. Hajnalban puskalövésre ébredtek. A következő pillanatban pedig leesett a fáról melléjük egy szép kövér fácán. Megörültek nagyon, megkopasztották és megsütötték. Mohón falatoztak belőle, amikor a bozótból ágak recsegése hallatszott, és előttük termett egy hatalmas termetű vadász, aki rájuk förmedt:

– Hogy merészeltétek megenni a zsákmányt, amit lőttem! – kiabálta. – Ez az erdő a birodalom királyáé és királynőjéé, csak az ő vadászaik vadászhatnak itt.

Azzal elkapta a kisfiú és a kislány grabancát, felvette őket a hátára, és a királyi börtönbe vetette őket. Bár a testvérek legalább jól laktak, nagyon féltek a börtönben. Elmondták a vadászoknak, hogy nincs ahová mehetnének, mert anyjuk szegény, nem tud gondoskodni róluk. Másnap jött a vadász, aki gondolkodott egy estét, és megsajnálta őket.

– Fiú, Te mellettem megtanulsz vadászni. Mire megnősz, te lehetsz a király legjobb vadásza. Leány, Te pedig a király konyhájára kerülsz kuktának, mire megnősz, te lehetsz a király legjobb szakácsa.

Teltek-múltak az évek, a fiúból kiváló vadász lett, úgy tudott célozni, hogy elejtette a legfürgébb vadat, a leggyorsabban repülő szárnyast is. A leány pedig gyönyörű fiatallá cseperedett, aki olyan finom ételeket főzött, hogy a király, a királynő és az előkelő udvari emberek mind a tíz ujjukat megnyalták utána. A király meg akarta jutalmazni a leányt, így a színe elé kérette. Oda is kísérték elé. A király egy erszény aranyat adott a leánynak. A királynőnek viszont, amikor meglátta a szépséges leányt, hatalmas féltékenység támadt a szívében. Másnap, a király tudta nélkül elrendelte, hogy szolgái elvigyék egy távoli toronyba, és ott örökre fogságba tartsák.

A következő egy hétben azonban a király mély letargiába esett. Nem ízlett neki a többi szakács főztje, nem volt kedve enni sem. A királynőt persze hiába kérdezte, hová lett a szakácsleány, választ nem kapott. Magához hívatta hát az udvari vadászt, és megadta neki, hogy keressék meg a leányt. A vadász a fiút küldte el, hogy találja meg a nővérét. A fiú ment-ment, egy héten át, mire egyszer csak megtalálta a tornyot, ahonnan messzire hallatszott nővére keserves sírása. A torony körül egy repülő sárkány körözött. Nosza, a fiú elővette az íját, és lelőtte a sárkányt. Kiszabadította a nővérét és visszamentek a palotába.

A király, megtudva, hogy a királynő űzte fogságba a lányt, éktelen haragra gerjedt, és száműzte a királynőt a birodalomból. Elvette feleségül a leányt, a fiút pedig kinevezte fővadásszá. A leány, bár királynő lett, továbbra is főzött a királynak. A testvérek szegény édesanyjukat pedig odaköltöztették a palotába, így neki sem kellett többé éheznie.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s